Amióta csak láttam-hallottam a Márciusi Charta szövegét, és az aláírók listáját, én, mint a Gyurcsány kormány által megtévesztett jóhiszeműek egyike, arra gondolok mindíg, meg-megállva, hogy vajh hogyan is egyeztethető össze a tisztességes pénzemberek utáni vágyakozással Széles Gábor. És egyáltalán: az egész fennkölt szólamokkal dúsított szöveghalmaz. "Jelmondatunk szerény, de irányt mutató: egy nemzet boldogsága inkább függ az emberek jellemétől..." És - ó, édes istenem - még erkölcsről is van benne szó.

Hm. Hát nem is tudom, mit mondjak. Tekintve, hogy Széles Gábor kb egyhavi Magyar Hírlap előfizetés árával tartozik nekem, és semmi jele, hogy ezt a tartozást meg óhajtaná adni.
Egy tisztességes pénzember az idő múlásával még a tartozásának kamatait is megadná, hiszen használja a pénzemet, valójában én pénzt adtam neki a semmiért cserébe, tehát kölcsönöztem neki. (No persze, ha létezik egyáltalán a tisztességes pénzember fogalma.)
Nos, hát talán ennyit az egész szöveghalmaz és aláíróinak hitelességéről.
Széles Gábor e tekintetben már szóba se jön: hitelességét nálam már régesrég elvesztette.
Az, hogy a Magyar Hírlapot és ahogy felfalta, csak egy adalék ehhez.
Node amikor oly nagy bajban van a haza, az államháztartás, zsarolásgyanúsan harcol bármiféle adóemelés ellen(nyereségadó, társasági adó), hanem még inkább az (őket érintő) adócsökkentésben látják az ország szekerének gazdasági kátyúból való kirángatásának egyik legfőbb eszközét.
Furcsa logika - ezt csak tisztességes pénzemberek érthetik.
Nyilván.